szombat, augusztus 19, 2017

Ifj. Koszorus Kálmán emlékére – nekrológ helyett

Nemcsak a családját, hanem egész zenésztársadalmunkat megrázta a fiatal, sokoldalú művész, xilofonista, dobos, cimbalmos, brácsás, a klasszikus és népzene táncos lábú szerelmesének viharos távozása e földi életből.

Igazi művész família sarja, édes-anyjától, Eötvös Marikától, a Maros Művészegyüttes szólótáncosától a néptánc szeretetét, édesapjától, id. Koszorus Kálmántól, aki az együttesnek a leghosszabb ideig volt prímása és ma is aktív zenész, a zene iránti elkötelezettségét hozta magával.

Tíz évvel idősebb nővére is az együttes szólótáncosaként ment nyugdíjba, míg 10 évvel fiatalabb húga a konzervatórium hegedű szakosaként végzett, könnyűzenei énekesnőként gyűjti pódiumos helyezéseit és az Erdély TV képernyőjén is naponta látjuk.

Kálmi is zsenge gyerek korában kezdte zenei tanulmányait, szorgalma már középiskolás korában az Egyesült Államokba is eljuttatta. 

Kisgyerekként sokszor elkísérte szüleit az együttes kiszállásaira és turnéira, úgyhogy volt alkalma magába szívni, megszeretni a néptáncot, a népzenét. Csupa szem és fül volt a színpad jobb vagy bal oldalán, ahonnan a zenét hallgatta és leste a táncos figurákat. De nemcsak hallgatta, nézte, hanem a színfalak mögött járta is olyan jól, hogy a kollégák jónak látták, hogy a műsor még színesebbé tételéért színpadra küldjék.

Mivel Széllyes Sándor betegsége miatt konferálnom kellett, így született meg a kis bemondó szövegem, amivel a kilencéves Kálmit a színpadra hívtam:

Koszorus Kálmánka most érkezett ide, 

Hogy a tudományát itt is színre vigye. 

Tréfás mondókáit sokfelé hallották, 

Táncos figuráit sokan megtapsolták:

Kilencéves legény, s úgy ropja a táncot, 

Ilyent itt maguknál még senki nem látott. 

No de nem dicsérem, mindjárt meggyőződnek, 

Tapsos kezeikre azért ügyeljenek. 

Most mondja az elnök, sok munka van hátra, 

S hólyagos tenyérrel ki megy a határba? 

Én most ki is megyek, s küldöm a gyermeket, 

Túl sokat beszéltem, nehogy megverjenek. 

Jó, hogy észrevettem, szedem is a sátram, 

A többit rábízom, gyere, Kálmi, bátran!

Volt is vastaps a fiatal tehetségnek, pályája attól errefelé csak felfele ívelt, mígnem egy gyógyíthatatlan betegség hatalmába nem kerítette. Szülei mindent megtettek azért, hogy legyőzze betegségét. Többször elkísértem édesapjával együtt egy neves természetgyógyászhoz, hogy enyhítsenek állapotán. 

Ideig-óráig sikerült is, de egy idő óta minden remény szertefoszlott.

Isten veled, Kálmi! Emlékedet örökre szívünkbe zárjuk, és megőrizzük, mert nagy voltál. Rövidke életed alatt annyi embernek tudtál örömet szerezni, ami csak keveseknek adatott meg. Ne hagyd abba, folytasd a muzsikádat, táncolj, hogy az angyalok is láthassák, hogy ma itt miért hullatjuk könnyeinket ilyen sokan a sírhantod mellett! Nyugodj békében!

Szász Károly