A Teleki-téka felújításra váró különleges freskós terme a Beszélő könyvek sorozat második rendezvényén francia szalonná alakult.
Fotó: Bodolai Gyöngyi
A Teleki-téka felújításra váró különleges freskós terme a Beszélő könyvek sorozat második rendezvényén francia szalonná alakult. Barabás Olga rendezésében Tompa Klára, Bartha László és Szabó Dániel színművészek varázsolták a nézők elő azt a környezetet, amelyben irodalmi művekről, szerzőkről, különleges helyzetekről, anekdotákról folyt a beszélgetés.
Lázok Klára, a Téka vezetője dr. Egyed Emese és dr. Bíró Annamária kolozsvári irodalomtörténészeket látta vendégül. Egyed Emese a francia–magyar irodalmi kapcsolatok kutatójaként is otthonos a téka állományában, Bíró Annamária a felvilágosodás és a reformkor magyar irodalmának szakértőjeként a korabeli Erdély s Marosvásárhely jó ismerője. A beszélgetés témája a felvilágosodás, a francia forradalom időszakának irodalma volt, s annak hatása Marosvásárhelyre, ahol Aranka György nyelvművelő név alatt tudós társaságot alapított. A tárlókban a Mária Terézia korában kiadott tiltólistát (Catalogus librorum prohibitorum) s a tiltott könyveket tekinthette meg a közönség. Ezekből Teleki Sámuel kancellár több százat csempészett be marosvásárhelyi bibliotékájába.
A XVIII. század derekán a tudáshoz való új hozzáférés, az ismeretek szabadon való élvezése, a művészetek nem egyházi szemszögből való megközelítése miatt került művek egész sora tiltólistára – derült ki Egyed Emese válaszából. A tiltott könyvek, mint például a Nagy francia enciklopédia, sok mindent feltártak az emberi testről, a történelemről, a lázadásokról, s olyan ismereteknek nyitottak utat, amelyek veszedelmeseknek számítottak egy szigorúan szabályozott társadalomban. A tiltólistán levő Emil, avagy a nevelésről című könyvet például nyilvánosan égették el, mivel a nevelésfilozófiai munka félelemmel töltötte el a francia egyház és rendőrállam képviselőit. Az is előfordult, hogy különböző könyvtárakban levő könyvek későbben kerültek tiltólistára. E listákból több is készült a Mária Terézia uralkodása idején könyv alakban kiadott elsőt követően. A listán sok tiltott könyv szerepelt, amelyekről úgy tartották, hogy a katolikus vallást, az erkölcsöt sértették – tette hozzá Bíró Annamária. A szigorú tiltás II. József uralkodása idején változott meg, amikor állam- és vallásellenes vagy nagyon obszcén könyvek tiltása maradt érvényben.
Érdekes mozzanata volt az estének François-René de Chateaubriand levele a Bastille ostromáról, az ostromot követő orgiáról és vásáros hangulatról, az új időkről, amelyek a régi Franciaország végét jelentették. Az erdélyiek Bécsben kiadott újságokból tájékozódtak a Párizsban történő eseményekről, a Bastille ostromáról, a protestantizmus térnyeréséről. Ezek az újságok több cenzúrán át jutottak el az olvasóhoz, akinek a sorok között kellett észrevennie a lényeget. Feljegyzésekből olvashatunk olyan protestáns nemes ifjakról, akiket Göttingában arra tanítottak, hogyan kell újságot írni, hogy mindaz, amit a cenzúra nem enged át, belekerüljön a szövegbe, s azt is, hogyan kell a sorok mögötti mondanivalót megfejteni – mondta Bíró Annamária. A valóságot tükröző hírek a magánlevelek, személyes üzenetek útján terjedtek elsősorban. Ami a postahivatalokon átment, az a szöveg nem tartalmazhatott olyan politikai eseményről szóló beszámolót, amely felforgatóan hatott volna arra a feudális birodalomra, amelynek az Erdélyi Fejedelemség is része volt. Naplókban, feljegyzésekben, levelekben, versekben olvasható, hogy a francia forradalom idején az erdélyi szerzők is többféle kiutat latolgattak. A kutatások során derült ki, hogy a magyarság körében élt egy olyan elképzelés, hogy francia segítséggel a magyar nemesség leválhatna a Habsburg államról, de Franciaország nagyon messze volt. Sokkal közelebbi eseményként riasztotta meg Erdélyt a Horea-féle lázadás, amely véráldozatot követelt.
Hogyan tették meg a békés, szelíd természetű szabadgondolkodású Rousseau-t a francia forradalom ideológusának, hogyan sajátították ki és tűzték zászlajukra gondolatait, amikor jelképre volt szükségük, hogyan emelték ki életművéből a népfelség elvét? A tiltások korában olyan különleges, „kacifántos” műfajok, mint a halottak beszélgetése, az állatmesék, idilli pásztorjátékok hogyan lettek fontos gondolatok hordozói, amelyek fölött elsiklott a cenzúra éles szeme – minderről Egyed Emese humorosan komoly beszámolóját hallottuk.
A párbeszéd során elhangzott, hogy Teleki Sámuel, a magyar jakobinus mozgalom, a Martinovics-féle összeesküvés írott dokumentumait összegyűjtötte ugyan, de nem tüntette fel a Téka katalógusban, továbbá, hogy a mozgalom erdélyi vonatkozásait jó politikai érzékkel tudták eltussolni.
A későbbiekben arra terelődött a szó, hogy milyen eszmei áramlatok jellemezték a francia forradalom idején az erdélyi társadalmat. Körútja során Marosvásárhelyre is elért Mátyási József pesti ügyvéd, Teleki József titkára, s a város hangulatát rímbe szedett útleírásban örökítette meg. Az elég szépnek és gazdagnak látott települést sárvárosnak nevezte, ahol a királyi fő ítélőszékkel szemben már állt a gróf könyvesháza, amelynek nehezen van a hazában párja – látta meg az éles szemű utazó, aki arra is kitért, hogy a Marosból nagy harcsákat fogtak ki akkoriban.
Tehát nemcsak sár, könyv is volt Vásárhelyen, s olyan tudósok, gondolkodók, mint Bolyai Farkas vagy Teleki Sámuel, akiknek a levelezése sajátos, információt hordozó műfajnak tekinthető, s akik a nagy európai városokban szerzett tapasztalataikat akarták Vásárhelyen megvalósítani. A könyvesház 1797-ben már létezik, 1802-ben nyitott, de jóval előtte megalakul az Erdélyi Magyar „Nyelvmívelő” Társaság. A jelző ne tévesszen meg senkit, a nyelvművelés csak veszélytelennek tűnő álca volt, mivel a bécsi udvar nem nézte jó szemmel egy tudós társaság megalapítását. Bár próbatársaságként terjesztették fel Bécsbe, soha nem kapott engedélyt. 1793-tól mégis megkezdte működését, s terveikben a régi erdélyi történelmi emlékiratok és történelmi munkák felkutatása szerepelt, foglalkoztak a magyarok, a székelyek történelmével és az irodalommal is. Ezenkívül szótárakat, lapot, útleírásokat akartak kiadni. Aranka György a korabeli magyar és a szász tudós társadalom képviselőivel folytatott levelezésének feldolgozása folyamatban van – hangzott el sok érdekes részlet a beszélgetés során, hisz Bíró Annamária tanulmányokat, doktorandusa monográfiát adott ki erről a témáról. A Tékában levő sok kézirat pedig bő lehetőséget nyújt a kutatásra – hangzott el a biztatás, majd a felvilágosodás és a francia forradalom koráról, s az erdélyi tudós társaság megalapításáról szóló rendezvény Aranka Györgynek a Marosvásárhelyről írt versével ért véget.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
