A fény nyomában Gernyeszegen

A megújuló, ódon kastély, „Maros (egykori) ékköve” és csodálatos „tóskertje” a kortárs művészet fiatal képviselőit is ellenállhatatlan alkotói ingerek özönével árasztja el. Persze az a hét alkotó, aki július 31. és augusztus 11. között vendégeskedett a Telekiek hírneves gernyeszegi hajlékában, nem is akart ellenállni, az itteni hatásokra, ihletforrásokra teljesen nyitottan koncentrált az alkotómunkára. Ennek köszönhetően elismerésre méltóan gazdag, színvonalas és sokszínű lett a IV. Nemzetközi Kastélypark Művésztelep termése. A fény jegyében született, a Castle Park Art Camp vezetői, Pokorny Attila és Knyihár Amarilla ezt ajánlották központi témaként, alkotási kihívásként az idei táborozásra érkező művészeknek. Nyilván minden más benyomás ösztönzésének is engedhettek, és engedtek is, a nagy érdeklődést keltő záró kiállítás ezt is jól tükrözte. 

A fény mellett, amely ezen a történelmi telítettségű, képzeletingerlő helyen különleges bőségben és sejtelmességben öleli körül a jelenlevőket, a vendégeknek a hőségből is bőven kijutott, fákat tördelő vihart is megéltek, a kastély szomszédságában folydogáló Maros vizében is hűsölhettek, barnulhattak a napon, esténként szakmai eszmecserét is folytathattak, akkor dolgozhattak és ott, amikor és ahol jólesett nekik. Szabadon szárnyalhatott az alkotókedv, ezt az odalátogató újságíró is megtapasztalhatta az egyik művésztelepi hétköznapon, majd felismerni vélte a kiállított munkákon is. Így legszívesebben riportban is beszámolna az ott látottakról, hallottakról és elemzőn is méltatná a nézők elé tárt alkotásokat, de az események túlkínálata miatt meg kell elégednie a kettős megközelítés ötvözésével. Azok a szerencsések, akik ott lehettek a művésztelep hangulatos záróünnepségén, a táborban mindvégig aktívan részt vevő művészetelméleti szakember, Márton Zsófia Eszter alapos és részletes ismertetőjének köszönhetően többet is megtudhattak a fény és a vizuális művészetek összefüggéseiről, a már említett alkotók és társaik, Bartalus Ildikó, Csóka Szilárd Zsolt, Gintner Csilla, Gúgyela Tamás és Őry Annamária tábori foglalatosságairól. Az ő gondolataiból is igyekszünk befűzni néhány szálat gernyeszegi beszámolónkba. 

Pokorny Attila, aki egy ideje immár Szent-endrén, a Ferenczy Múzeum munkatársaként dolgozik, elmondta, a Teleki Kastélypark Művésztelep annyira szívügyévé vált, hogy a következő években is fontosnak tartja távolról is szorgalmazni a szervezését, fenntartását, nemzetközi népszerűsítését. Vannak támogatók, akik az ügyük mellé álltak, bíznak benne, hogy még többen felismerik az évről évre biztatóbban alakuló létesítmény jelentőségét. A kastély gazdája, a műemlék épület és páratlan szépségű parkja hajdani pompájának helyreállítására törekvő gróf Teleki Kálmán is jól tudja, az ő céljainak megvalósítását is nagyban segítheti a tekintélyben, rangban gyarapodó művésztelep. Ez tűnik ki mindenre kiterjedő diszkrét, de gondos figyelméből is, amelynek megnyilatkozását a tárlatnyitó közönsége is észlelhette a galériaként szolgáló nagy szalonban és a kétoldalt rányíló kisebb termekben. 

A természetművészet egyik elismert reprezentánsaként számontartott szobrász társaságában jártuk körbe az „alkotóteret”. A korábbi táborozásokkal ellentétben, amikor a többség a parkban, szabad téren ténykedett, ezúttal inkább a vastag falak hűs árnyékába húzódtak be a művészek, földszinti, emeleti alkalmi műtermekben készültek a képek, szobrok, installációk. Volt, aki a zsúfolt folyosón a boltívek alatt helyezte el festőállványát, azt a kivételes atmoszférát preferálva, amit az időjárás viszontagságaitól odamenekített, töredezett antik istenszobrok közelsége teremtett. Pokorny, aki máskor többnyire a szelíd, gyógyító természeti beavatkozások művészeként köti le figyelmünket, most bazaltkövekből gyűjtötte egybe „talált tárgyait”, és ebbe a szerszámtörő, kemény anyagba vágta, csiszolta bele látványos Fényösvényét. A Meder hasonló eljárással készült, de ez csak egy darabból áll, és apró víztükör is megsokszorozza benne a fény játékait. Persze úgy is hű maradt önmagához, hogy kinn a pázsiton a kastély oldalánál egy hatalmas, pókszerű faágat helyezett el, ötletesen dúsítva a fantáziaképet az ágvégekre akasztott vizestasakocskákkal. A fenti műteremben pedig, ahol a fáradhatatlan vásárhelyi ifjú festő, Csóka Szilárd Zsolt dolgozott, egy kiváló portrévázlatot láthattunk róla, azt is Pokorny Attila készítette, csak úgy, szórakozásból.

A rendkívüli munkabírás és alkotó energia családi sajátosságnak tűnik. A szervezést is felvállaló szobrász felesége, Knyihár Amarilla is egyszerre több festményen dolgozott. Egyik kisfia is ott téblábolt körülötte. A festőnő nemrég nyertes pályázat nyomán költözhetett a híres szentendrei régi művésztelep egyik tágas műtermébe. Újabb bemutatkozásokra készül, de a gernyeszegi részvételről se akar lemondani. Az előző három táborozáson mindenkit elképesztett rendkívüli alkotói termékenységével. Most sincs másképp. Négy méretes festménye vonja magára a tekintetet, és marasztalja is persze képsíkokat ütköztető különös, áttűnéses vibratójával, illúziókeltő, „vizuális játékával”. Lazúros festésmóddal készített képei „az üvegen inneni és üvegen túli világ térviszonyait mossák el olyan intenzitással, hogy a néző valósággal megszédül a látványtól” (Márton Zsófia Eszter). 

Több kompozíción dolgozott ottjártunkkor Csóka Szilárd Zsolt is, a zárónapra még újabbakkal is meglepett. Érdekes leleménye, hogy képzeletbeli tájait, álomszerűen sejtelmes helyszíneit nagy méretben is elénk vetíti, egész kis formátumban is megjeleníti. Mostanában sokfelé hívják kiállítani, gernyeszegi szereplése is bizonyítja, határozottan, magabiztosan tapossa pályáján a maga vágta utat. A kastélyban kialakított műtermen felvidéki kollégájával, Gúgyela Tamással osztozott. Éppen jókor toppantam be oda, a fiatal szobrász portrét mintázott. A művésztelep műkritikusa, Márton Zsófia ült modellt neki. Formálódott az agyag arcmás, az anyagot a Maros medréből hozták. Önálló alkotásként is megállná helyét a munka, Gúgyela azonban továbblépett, végső változatban vályogmaszkká módosult a mű. Ebben egyedi, sajátos a kiállító művészete: a vályogvetés eljárását, anyagát továbbgondolva, saját elképzeléseihez igazítva formálja meg plasztikáit. A fénynek ez esetben nincs döntő befolyása. Annál nagyobb a szerepe az anyaországi Bartalus Ildikó munkásságában. A szobrász- és porcelánművészt is lenyűgözte a hely és annak szelleme. Tengeri lényre emlékeztető, pikkelyesen kiképzett, finom mívű fényinstallációját hozta magával, ilyesmit nem lehet elkészíteni egy ilyen táborban. Belülről világított változatban és fénytelen fehér „csodaként” is nagyon tetszetős műtárgy, ahogy a többi porcelán fénygömb is, amelyekről fotókat láthattunk. De a művésznőt az évszázados fák is elbűvölték. A rajtuk képződött fény-árnyék kontraszt felhevítette kísérletező kedvét. A fatörzsekről készített minták, amelyeket gipszbe öntve installációként falra függesztett, meglepő hangulati töltettel is telítődtek.

A fa külön életre kel Őry Annamária festményein is. A festőnő visszatérő vendégként folytatta, amit előző táborozásán már elindított. Egyénítve, karakterrel felruházva örökíti meg a kastélypark egy-egy különleges faegyedét. Idén nem csak ezt a motívumát vitte tovább, a gernyeszegi valóságtól távol álló téma is foglalkoztatta, kelet-ázsiai élményeit fordította át a festészet nyelvére. Korunk egyik meghatározó érzése, az általános elidegenedés kap hangot ezeken a képeken.

A grafika, a fekete-fehér sem mentesül a fényhatásoktól. Nem is akar, hiszen ezáltal sok mindent kifejezhet. Ennek tudatában indult el pályáján Gintner Csilla is. Róla így nyilatkozott a megnyitón Márton Zsófia Eszter: „Munkamódszere a részletek felnagyítása és a különböző anyagminőségekre való fókuszálás. A Maros-parton talált korhadék fán megcsillanó fényalakzatokról készült szénrajza, valamint a farönkökről vett frottázs nyomat ennek az alkotói mechanizmusnak az eredménye. Itt a művésztelepen a grafikai képalkotás mellett a Halastóhoz közeli forrás obeliszkjére vetődő fénynyalábok absztrakt megfestésével is foglalkozott”. 

Aki megteheti, annak feltétlenül érdemes a tárlatot megtekinteni és felfedezni a fény ösvényeit Gernyeszegen.