Elölnézet

Markó Béla legújabb, ránézésre is különlegesen szép, elegáns verseskötete a budapesti könyvfesztivál közönségének a tetszését is elnyerte. Két standon is dedikálta a versbarátoknak a szerző, a Millenárison berendezett könyvtárosklubban pedig a kiadó, a pécsi Jelenkor szerkesztőjével, Csordás Gáborral együtt külön rendezvényen be is mutatták a könyvet, amelynek ihletett borítóját Sebastian Stachowski tervezte.

Sokan tudják, a költő kedvenc műfaja a szonett. Százat gyűjtött ebbe a kötetbe. Az első 2012. január 2-i keltezésű, a századik 2013. december 8-ra datált. Nem akármilyen teljesítmény. A művészetkedvelők külön is értékelhetik, hiszen a tizennégy sorosok több mint felét képzőművészeti remekek ihlették. Eddig is olvastunk olyan verseket Markótól, amelyek festményekhez kapcsolódtak, köztudott a vonzalma a művészetek iránt, ez a szonettgyűjtemény azonban arra vall, hogy immár programszerű lett nála kép és szöveg lírai társítása. Amint a kötet fülszövege is jelzi, esetében „az európai festészeti hagyomány módszeres költői feldolgozásáról, újrafogalmazásáról beszélhetünk. Amint a cím is utal rá, a versek mintegy kiegészítik, további nézetekkel toldják meg a festményeken megörökített elölnézeteket”.

A verscímek alatt ott állnak a legfontosabb adatok a szonettet ihlető alkotásról: a festő neve, a mű címe, keletkezési dátuma, műfaja, technikája, méretei, lelőhelye. A versben pedig a műremek lényege, mindaz, amit a költőben a látvány, a festői üzenet elindított, megmozgatott, érzelmekben, gondolatban kiprovokált. Az ily módon elkerülhetetlen önvizsgálat nyomán a lírikus a kép keltette élményt a maga mondandójával is kiegészíti. Ötvenkilenc ilyen szonettel találkozunk a kötetben, számos kép sokak kedvence lehet, hiszen olyan nevekről van szó, mint Dürer, Rembrandt, Giorgione, Leonardo da Vinci, Tintoretto, Caravaggio vagy a későbbiek közül Dali, Chagall, Picasso, Klimt, Munch, Frida Kahlo vagy a magyarok, például Csontváry, Nagy István, Nagy Imre. Ideális nyilván az volna, ha a versek mellé párosítani lehetne a festményeket is, az viszont már egy másfajta könyv lenne. Talán így is lesznek olyan olvasók, akik albumokat lapozgatva látnak majd hozzá a szonettek olvasásához. De enélkül sem lesz majd az olvasónak hiányérzete.