Döbbenet. Lehetetlen. Elhunyt Jánosházy György!?

Hiszen néhány napja csak, hogy levelet váltottunk, amelyben mindketten a jövőről elmélkedtünk.

Hiszen néhány napja csak, hogy levelet váltottunk, amelyben mindketten a jövőről elmélkedtünk.

Hogy szép kort megért?! Az Ő esetében a kor érvénytelen fogalom. Kortalan volt. Vagy inkább örök ifjú. Az újabb meg újabb értéket alkotó szellem megtestesítője.

Ami fáj, az fáj, még ha tudjuk is, hogy a türelemre épített, békés létet természetes módon váltotta a nemlét békéjére. Még akkor is, ha tudjuk, hogy halhatatlan, mert szellemének kisugárzása örök érvényűt teremtett.

Különös kapcsolat volt a miénk. Húsz év folytonos termékenység. Én szinte vakon bíztam benne, Ő meg magától értetődően számított rám. Valami rendhagyó, férfias, a tisztelet pilléreire épülő szeretet vert hidat közöttünk. Az életfolyam két partján álltunk: Ő a Tudás, a Tiszta Intellektum, a Szellemi Érték oldalán, én a Szenvedélyes Cselekvésén. És ami e hídon átmehetett egyik partról a másikra, a Gondviselés segítségével át is ment.

Az élet a maga természetességében olykor váratlan, rendhagyó összefonódásokat szül, majd szakít meg. Sorsunk – egy alkotó ember és egy szolgáló intézményé – valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, összefonódik. Jánosházy György együtt született (újjá) a Mentor Kiadóval, együtt élt vele az évek során megjelent 7 verseskötete, 3 művészeti monográfiája, 14 fordításkötete és 3 szerkesztett, összesen tehát 27 kötet által, és most együtt távozik vele a fizikai nemlétbe.

Állítom, hogy Gyurka bácsi a legnagyobbak közé tartozott, tartozik. Költőként önszántából, alapos megfontolásból vette magára a forma béklyóját, de ezen belül szabadon tudott szárnyalni. Mindenről, ami a léttel és a léten túlisággal kapcsolatos, volt véleménye. Nem csak érezte, tudta is az élet csodájának lényegét. És ezt úgy mondta el nekünk, olyan tisztán, egyszerűen, ésszerűen, mentesen bármilyen sallangtól, hogy bárki megérthesse.

És mellesleg, de nem mellékesen, soha nem kellett kimondania, leírnia, harsányan fitogtatnia, amit és ahogy érzett. Elég volt ennek bizonyítására nemes és kitartó munkával magyarra átültetnie a világ legnagyobb szellemi kincseinek egy jelentős részét.

A test most alászáll, hogy porrá legyen, a lélek már fönt van, a bemérhetetlenben, a beláthatatlanban. Idelent temetünk, miközben odafönt két napja már egy új csillag ragyog.

Kívánjunk együtt a testnek békés pihenést, a csillagnak örök ragyogást.

Káli Király István

(Elhangzott 2015. február 21-én, Jánosházy György temetésén)