Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Sikeres december végi, januári marosvásárhelyi egyéni kiállítása után Kolozsváron is bemutatkozott Csíky Szabó S. Ágnes textilművész. A Korunk Galériában február 26-án megnyílt Megközelítések című tárlata a kincses városban is megérdemelt elismerésnek örvendett. Alkotásairól, művészetéről a megnyitón Horváth Andor beszélt. A jeles esszéíró, szerkesztő, egyetemi oktató a napokban töltötte 70. esztendejét. Isten éltesse sokáig! Az alábbiakban a tárlatnyitón elhangzott szövegét közöljük.
A játék nem sérti a komolyságot, a komolyság nem zavarja meg a játékot. Ágnes munkáiról szólva helye van a játéknak és a komolyságnak, mert mindkettőből van bennük bőven.
Három fogalommal fogok élni a továbbiakban: anyag, tehetség, képzelet.
Az anyag – fa és vászon, fém és nemez – adott. A képzőművész anyaggal dolgozik, eltérően a zenésztől, aki a hangot kitalálja, és a költőtől is, aki maga alkot versbeszédet a szavakból.
A tehetség – beleértem ezúttal a képzést, az akadémiát is – az övé, mert személyéhez kötött, de mivel átjárja a művészet múltja, egyúttal személy fölötti is: út, módszer és rendszer, általa lesz az alkotó munkája szabad és kötött, tudatos és inspirált.
Utoljára maradt a képzelet, pedig ő a kezdet, ő a szikra. Neki köszönhetően lesz, ami nem volt, belőle születik az, aminek világra kell jönnie. Nem álom, mert eleinte formátlan, nem fény, mert kezdetben sötétség veszi körül, de megsejti a formát, és fényre bocsátja a színeket.
Ezek a művek a képzelet szülöttei. Onnan léptek elő, ahol a formátlannak alakot lehet adni, s ahol a homályba hirtelen betör a fény és a szín. Ha már a képzelet megadta az első lökést, munkára lehet fogni a tehetséget: keresse meg az anyagot vagy az anyagokat, találja meg helyüket a művészi kompozícióban.
Hol itt a játék és hol a komolyság? Az anyag minden bizonnyal komoly, ő egyszerűen csak van, nincs művészi rendeltetése a világban, őt tehát ki kell mozdítani komolyságából. Kézenfekvő volna a gondolat, hogy a képzelet inkább játékos, semmint komoly, én mégsem ezt mondom. A képzelet – ezek a munkák is tanúsítják – a légiesen könnyed és a súlyosan rejtelmes felé egyaránt nyitott. Ezért azt mondom: a játékosság a tehetségben lakozik, amely tudás és módszer, eredménye pedig merészen kivívott harmónia és szép összhatás. Ezek örömével ajándékoz meg bennünket a művész.
Horváth Andor