André Kertész – 120
Százhúsz éve, 1894. július 2-án született Budapesten André Kertész magyar-francia-amerikai fotóművész.
Százhúsz éve, 1894. július 2-án született Budapesten André Kertész magyar-francia-amerikai fotóművész. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:
Kertész Andor néven Budapesten látta meg a napvilágot. Apja könyvkereskedő volt, s Andor csak 15 éves volt, amikor meghalt. Gyermekkorát Szigetbecsén a nagybátyjánál töltötte, s a padláson a kőnyomatos metszetekkel illusztrált lapokat böngészve határozta el, hogy ő majd „fényképekkel mesél el történeteket”.
Felső kereskedelmi iskolát végzett Budapesten, tőzsdeírnok lett. 1912-ben kezdett boxgépével fényképezni. Az első világháborúban önkéntesként bevonult, élményeiről történeti értékű fotókat készített. Megörökítette a világégés hétköznapjait, jellemző képe a latrinán sorban ülő katonák csoportja. Galíciában súlyos kézsebet szerzett, esztergomi lábadozása alatt életműve jelentős darabjait készítette el. 1916-ban Önarcképével, amelyen éppen egy patak partján tetvészkedik, elnyerte a híres élclap, a Borsszem Jankó díját. 1917-től az Érdekes Újság és más lapok is közölték fotóit.
Egy 1923-as amatőr fotókiállításon ezüstéremmel akarták kitüntetni, de azt kérték, hogy a Kálvin tér című képét brómolajjal tegye rajzosabbá, amit megtagadott, ezért csak oklevelet kapott. Elvetette a fényképészeti piktoralizmust, számára az emberi tartalom fontosabb volt, mint a téma. Otthon nem tudott kibontakozni, nem állíthatott ki, a Horthy-rendszer merev konzervativizmusa és antiszemita légköre emigrációba kényszerítette.
1925-ben Párizsban telepedett le, főleg az utcán fotózott. Megérkezése után gépét ellopták, csak 1928-ban tudott újat vásárolni, s ezt a Leicát használta haláláig. Számos avantgárd művésszel kötött barátságot, a húszas-harmincas években Párizs kulturális életének képi krónikása lett, művei vezető európai lapokban jelentek meg. Fő témája a párizsi művész-, munkás- és csavargóvilág volt, mellőzte a művi beállításokat, képi nyelve erősen hatott a magazinok vizuális megjelenésére. Az újságíró Bölöni Györggyel járkálva végigfotózta Ady Párizsát, a kávéházakat. A párizsi magyar kolónia is befogadta, emlékezetes portrét készített Károlyi Mihályról. A Vu, az Art et Médecine és más európai folyóira-tok külső munkatársa lett, hatása kimutatható Brassai, Robert Capa és Cartier-Bresson munkásságán.
1936-tól egy New York-i reklámstúdiónak dolgozott. A második világháború kitörésekor Amerikában maradt, 1944-ben kapta meg az állampolgárságot. Tizennégy éven át a Home and Garden magazinnak dolgozott, hírességek otthonait fényképezte. 1964-ben retrospektív kiállítást rendeztek műveiből New Yorkban, bemutatva Magyarországon és Párizsban készült képeit is.
André Kertész munkássága új korszakot nyitott, a modern fotóművészet egyik alapítójának tartják. Táj- és városfotót, csendéletet, portrét, zsánerképet egyaránt készített. Rögzítette az élet apró dolgait, a szokatlant, a meglepő képkivágást és látószöget kereste. Híres albuma a görbe tükör által deformált aktok sorozata, készítésükkor a víz torzító hatását, az árnyékok kontrasztját is felhasználta. Márai Sándor írta róla: „Egy evőeszközből, egy gyufásdobozból, egy banális utcasarokból olyasmit lát meg, amit én soha…, célja nem a naturalista hűség, hanem az anyag mögötti összefüggés, a forma megörökítése”.
1948 és 1984 között ötször járt Magyarországon, utolsó látogatásakor 120 képét a szigetbecsei André Kertész Emlékháznak ajándékozta. Felesége halálát követően egyre zárkózottabb lett, utolsó éveiben alig mozdult ki lakásából, de ablakából tovább fotózott.
1985. szeptember 28-án halt meg New Yorkban. Százezer negatívját és levelezését a francia államra hagyta, műveit a kecskeméti Fotográfiai Múzeum, amerikai közgyűjtemények, valamint a New York-i André and Elizabeth Kertész Foundation őrzik.
