szombat, január 20, 2018

Alsó-Kis-Küküllő mente (2.)

A szőkefalvi Mária-jelenéskor tartott mise

Folytatjuk megyejárásunkat a Kis-Küküllő mentén. Mai lapszámunkban olyan településeket mutatunk be, ahol több érdekességet is felfedezhetünk. Vámosgálfalva  kötődik az 1848-1849-es szabadságharchoz, Szőkefalva évekig zarándokhely volt, Küküllőpócsfalván egy lelkes házaspárnak köszönhetően gazdag néprajzi, helytörténeti múzeum van, ugyanakkor itt található Erdély egyik legrégebbi orgonája is. Magyarsároson igazi geológiai kuriózumok láthatók, az ún. sárvulkánok. A jelenséget a földgáz felszínre törése okozza. Ezenkívül érdemes megállni a Szász Hordója nevű fogadóban, vagy az említett településeken bárhol, hiszen szinte mindegyik gazda udvarán van pince, ahol jóízű Küküllő menti borokat lehet kóstolni. 

 

Vámosgálfalva – Erdőalja, Küküllőpócsfalva, Szőkefalva

Vámosgálfalva községközpont Dicsőszentmártontól alig 5 km-re, a Kis-Küküllő mindkét partján és a Bede- (vagy Bogács-) patak völgyében fekszik, domboktól körülvett, festői környezetben. Lakói 700 évvel ezelőtt, a falu mai helyétől nyugatra telepedtek le, amit leletek (feliratos kövek, útmaradványok) bizonyítanak. A honfoglalás után ezt a területet az Árpádok birtokolták, majd a X. században a gyulák kezébe került. Saroltnak – Gyula fejedelem lányának, Géza fejedelem özvegyének (István király édesanyjának) kijelölt szállásterülete – nyári és téli udvarhelye – volt. Lakói a falu jelenlegi helyére az 1241-es első tatárjárás elől menekülve telepedtek le. A település első írásos említése 1302-ből származik „Posessio Galfalwa” néven. Névadója 1314-ben Gál Comes, azaz Gálfalvi Gál ispán vagy ennek egyik közeli felmenője lehetett. 

A jelenlegi Vámosgálfalva nevet az előző századfordulón kapta, amikor az akkori földbirtokos, a köztiszteletnek örvendő Dániel Elemér fahidat építtetett a Kis-Küküllőn át. Mivel a fahíd a Dániel család magántulajdonát képezte, hídvámot szedtek azoktól az idegenektől, akik át akartak menni. A jelenlegi hidat 1931-ben építették a falu lakói, ezért ők nem fizettek vámot. A híd mellé vámházat építettek, ahol a mindenkori vámos lakott. Ma is áll az egykori vámház. Ennek a fahídnak és a vámháznak tulajdonítható a falu elnevezése – Vámosgálfalva. Évszázadokon át Gálfalva több földbirtokos tulajdona volt. Feljegyzések szerint 1379-ben Bolyai Tamás tulajdona, akinek leszármazottja a két híres tudós, Bolyai Farkas és Bolyai János. 

Az első világháború előtt Dániel Mihály a falu földbirtokosa. Tőle örökölte fia, az említett Dániel Elemér, aki az első világháborútól 1948-ig segítette, szervezte és irányította a vámosgálfalvi földművesek tevékenységét. A híd melletti vízimalmot, az ortodox templomot és a jelenlegi kultúrotthont is a család építette. 

A községhez kötődő történelmi esemény az 1849. január 16-17-i gálfalvi csata. A harc tulajdonképpen a Gálfalva és Küküllőpócsfalva közötti területen zajlott, ahol a forradalmi seregek hősies harcának köszönhetően sikerült visszaverni a császári csapatokat, melyek 17-én késő éjjel Medgyesen túl, Asszonyfalváig, majd onnan 18-án Nagyszebenig vonultak vissza. Bem seregének közepét és bal szárnyát még ugyanaznap Balázstelkéig, jobb szárnyát Küküllővárig vonta előre, majd onnan az egész had Medgyesre, 19-én Szelindekre nyomult előre. Az osztrák hadak a gálfalvi ütközetben állítólag 26 halottat, 15 sebesültet és 203 eltűntet vesztettek. Bem vesztesége mintegy 90 fő volt. Vámosgálfalván ma is él a csaták emléke, a kisebb csata az Ördöngös-hídnál volt, a másik csata sorsa a bogácsi völgyön belül, a magyarsárosi határban levő erdő kiterjedt, szép tisztásán dőlt el. Mivel a magyarok ebben a csatában győztek, azt a helyet ma is Magyar-mezőnek nevezik. Az elhaltak emlékére Gálfalván, a Csere-domb tetejére három sírkövet állítattak. Az első kőre Schneider Eduárd neve, föléje pedig egy ökölbe szorított kéz van bevésve. A két világháború csatáinak nem színtere a falu, de a veszteség és a kár itt is óriási. A két világháborúban nagyon sok embert veszít el a falu. A II. világháborúban a község területén elesett katonák az ortodox templom mellé vannak eltemetve. Vámosgálfalván az 1990-es évek elején, a református templom előtt emlékművet emeltek az 1849-es csata és a két világháború hőseinek emlékére. 

A pápai tizedjegyzék szerint a faluban 1332-ben már volt katolikus templom, amelyet 1600 után reformátussá alakítottak át. Az erdélyi viszonylatban is első presbitérium 1638-ban alakul. A legrégebbi relikvia a nagyharang, amely 1496 óta szól, a kisharang 1677-ben készült. A második templomot tűzvész után, 1784-ben építik. Miután ennek is összeroskadt a hajórésze, a templom tornyához épült 1911-ben a mostani templom, amelyet 1973-ban teljesen felújítottak. Legutóbb 2010-ben esett át az épület általános felújításon. Szószéke 1775-ben készült, az úrasztala és az orgona pedig 1830-ban. A hangszert Bodor Péter székely ezermester készítette. 

 

Szőkefalva 

1314-ben Zeuka néven említik. A reformáció előtt már temploma volt, 1570-től az unitáriusoké lett. A szőkefalvi egyházközséget 1747-ben gróf Hallerkői Haller János egykori kormányzó és neje, Dániel Zsófia grófnő újraalapította. 1809-ben gróf Haller Karolina a régi templomot lebontatta, és a saját költségén egy új templomot építtetett, amelyet 1818-ban Keresztelő Szent János tiszteletére fel is szenteltek. A falu a Magyarsáros felé nyúló völgyben feküdt, és mivel a lakosai fazekassággal foglalkoztak, Fazakasfalvának nevezték, később a Kis-Küküllő déli partjaira telepedett át, és egy bizonyos Szőke nevű család után Szőkefalvának nevezték el. A település a 2000-es években határon túl is híres búcsújáró hely volt, Marián Rodica Rozália, 1962-ben Dicsőszentmáronban született, majd később Szőkefalvára költözött cigányasszony Mária-jelenései nyomán vált ismertté. Szűz Mária 1995. július 17-én, harminchárom éves korában, vakságának harmadik évében jelent meg Marián Rózsikának először. Elmondása szerint gyakran éjszakába nyúlóan imádkozott. Szűz Máriával való beszélgetésére éjszaka tizenegy órakor került sor. Második alkalommal a mennyei fénytől övezve szoborszerűen jelent meg neki. Látomásait a környezetében azonosított csodás jelekkel is igazolta. 2001-ig Marian Rozália csak néhány közeli személlyel osztotta meg élményeit. A 2001. július 17-ei jelenésen már mintegy ötezren voltak. A jelenések színhelye ettől kezdve a szőkefalvi katolikus templom volt. A zarándokok száma minden alkalommal egyre nőtt, ezért a templomkertbe szabadtéri oltárt építettek, ahol a jelenések napjain a mintegy 10-15 ezer főnyi zarándoksereg szentségimádással, virrasztással, szentolvasó-imádkozással, keresztúti engeszteléssel, ájtatossággal várta a Szűzanya érkezését. 2005. június 17-én volt az utolsó nyilvános jelenés. 2011. június 27-én reggel súlyos betegségben a látnok elhunyt. 30-án temették el, végakarata szerint a szőkefalvi katolikus templom kertjében. 

 

Küküllőpócsfalva 

Vámosgálfalváról alig tízpercnyi autóút vezet Küküllőpócsfalvára. Az 1278. évi határjáráskor még csak Szamárszigetként említik a falu jelenlegi helyét, amely először 1361-ben szerepel Pochfolua néven. Az oklevelek  1314-ben Gergely fia Pouch nevét említik, akinek „22 M-t” kellett fizetnie az alvajdának birtoka egy része visszaváltásáért. A falu régi fatemplomát a reformátusok 1640-ben húzzák fel, amely 1800-ban leégett. A jelenlegi templomot, amelyet többször is felújítanak, 1907-ben építi a gyülekezet. Itt található Erdély egyik legrégebbi orgonája, 1693-ban a nagyszebeni Johannes Vest készítette. Az orgona 1803-ig a zágori evangélikus templomban volt, 1885-ig a balavásári református templomban, innen 1886-ban Küküllőpócsfalvára került. A hangszert 2010-ben Binder Hermann restaurálta, a szekrényt Mihály Ferenc szovátai restaurátor újította fel. Az öt réteg olajfesték alatt ő találta meg az orgona építésének – aranyozott betűkkel megőrzött – pontos évszámát.

Küküllőpócsfalván érdemes felkeresni a Doszlop Lídia Naomi és férje, Sándor által létesített és fenntartott tájházat. A Kis-Küküllő menti hagyományos népi építészet jegyeit őrző házat 1869-ben építették. A házaspár az épületet 2001-ben vásárolta meg. Folyamatosan gazdagítják gyűjteményét a környékbeli népművészeti és más régi használati tárgyakkal. 

 

Szászbogács – Magyarsáros

Szászbogács 

Vámosgálfalváról – Marosvásárhely felől – balra fordulunk, a községközpont felé, majd a megyei úton tovább tartva, mintegy 7 km-t haladva elérünk Szászbogácsra. Az először 1351-ben Bakach néven említett falut a betelepített szászok alapították a 13. században. Az eredetileg katolikus erődtemplom gótikus stílusban épült a XV. század végén. A reformáció során, a XVI. század közepén evangélikus templommá alakítják át. Helyenként kettős, 8 m magas védőfalát a XVI. század végén kezdték építeni. Kapuit faragott kőoszlopok, kőívek övezik. Szobrokkal ellátott oltára 1518-ban készült. A belső falakon helyenként előkerült a reformáció korában eltakart, XV-XVI. századi falfestmény. 

 

Magyarsáros 

A községközpont előtt Vámosgálfalva felől jobbra visz az út egy vízválasztó dombon át, majd beereszkedünk a Sós-patak völgyébe, amelynek mentén található a nagy többségében magyarok által lakott Magyarsáros, amely közigazgatásilag Szászbogácshoz tartozik. Innen Dicsőszentmárton csupán 9 kilométerre van. A települést az első írott dokumentumokban a XIV. században Sarusként említik. 1400 körül épült templomát földcsuszamlás rongálta meg, és ezért  lebontották. Az 1912-ben épült unitárius templom haranglába 1600-ban készült, gótikus erkélyes harangháza kilenc cserfa lábon áll. 

A második világháborúhoz kötődik a sárosi temető bejáratánál levő kopjafa, amelyet egy ismeretlen honvédnak állított a falu, akit az oroszok végeztek ki, miután sehogy sem tudták rávenni, hogy árulja el, hol található ezrede. 

A falu keleti szegletében, a gázház, illetve a mai ivóvíz-szivattyúállomás felé vezető út mentén találhatók az ún. „sárvulkánok”. Ezek a Bákó megyei Pîclele Mari és Mici települések mellett levő gázkitörésekhez hasonlóak. A mélyből feljövő sós víz érdekes alakzatokat formál az agyagos talajban. Aki Sároson jár, keresse fel a mezőn levő földtani érdekességet. Mintegy órás gyaloglással érhető el a Magyar-mező, amely az 1849-es második gálfalvi csata helyszíne volt. Ennek közelében érdekes, piramishoz hasonló képződmények láthatók, a környékbeli erdőben, mezőn gombászni is lehet.