Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2015-01-23 13:50:24
Egy szép kötetet emeltem le a polcról. Tíz éve jelent meg, hamar ritkasággá vált. 300 számozott példányban adták ki, nem került könyvárusi forgalomba. A csíkszeredai Alutus Könyvkiadó és a könyves szakma kiválóságai, írók, szerkesztők, jeles barátok, ismerősök köszöntötték vele az akkor 60 éves Tőzsér Józsefet. Innen az alcím is: A Tőzsér-postától a Pallas-Akadémiáig. A névadó, a könyv címzettje, főszereplője sajnos már nincs köztünk, 2013. október 7-én elhunyt. A születésnapjára, január 19-ére emlékeztető soraim címében múlt időt kellett illesztenem az igéhez. Bár azt hiszem, úgy is maradhatna, ahogy az életművét felmutató, különleges születésnapi kiadványon áll: jelen időben. Mert Tőzsér Jóska ma is a könyveknek szolgál. Azáltal, amit szűkre szabott életében példás elhivatottsággal, fáradhatatlanul a könyvek érdekében tett, a Gutenberg-galaxisban épített, azok révén, akik hagyatékát tovább viszik, nemes munkáját folytatják és mindazok által, akiket valamilyen módon ő győzött meg arról, hogy olvasni szép, olvasni jó, felemelő.
A kötetben sok nagyszerű gondolat, igevárat erősítő eszmefuttatás olvasható, számosan méltatják a Pallas-Akadémia és létrehozója, kiteljesítője érdemeit. Egyetlen köszöntőből idézek most, a könyvek szolgálatában ugyancsak úttörő, nagyra becsült barát és kolléga, Domokos Géza leveléből. Őt már nyolc éve elszólították az égi magasságok.
„…Találj továbbra is elégtételt, sok örömet a könyvek világában. S itt vallomást teszek: Knerr Imre, a nagynevű gyomai nyomdász és könyvkiadó család legendás alakja, a huszadik századi magyar könyvművészet megreformálója, a nemzeti jellegű könyvgrafika megteremtője – akit »nemzetidegenként« elpusztított a fajgyűlölet – tizenhárom éves korában papírra vetett nyomdaipari programjában, majd tovább, egy életen át, szakmai vezérelvét egyetlen szóban foglalta össze, amelyet sajnos, elsilányított, kiürített, közhellyé laposított a gyakori és oktalan használat: komolyság.
Örvendek, Barátom, jólesik most elmondanom, hogy idestova negyven éve, amióta előbb könyvterjesztői, majd könyvkiadó munkádat figyelemmel kísérhetem, ebben a valamikor súlyos és mély értelmű szóban, jellemvonásban látom sikereid zálogát… Nincs tudomásom céhbeliről, aki nagyobb komolysággal tekintene szerzőre, kiadói lektorra, grafikusra, nyomdászra, könyvárusra, nagy- és kispénzű mecénásra és végezetül, ám nem utolsósorban az olvasóközönségre.”
Meggyőződésem, hogy még sok olyan tulajdonsággal, emberi kedvességgel rendelkezett, amiért érdemes megőriznünk emlékezetünkben.