2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A nagykorúság önmagában nem feltétlen erény. A textilművészek tizennyolcadik marosvásárhelyi kiállításának méltatói mégis többnyire ebből indultak ki, ami érthető, hiszen ezzel is jól jelezhető: a rendezvény beérett, komolyan veendő, és különösebb gyámkodás nélkül élheti a maga életét.

Puskai Sarolta: Esőben forgó szél-szivárvány


A nagykorúság önmagában nem feltétlen erény. A textilművészek tizennyolcadik marosvásárhelyi kiállításának méltatói mégis többnyire ebből indultak ki, ami érthető, hiszen ezzel is jól jelezhető: a rendezvény beérett, komolyan veendő, és különösebb gyámkodás nélkül élheti a maga életét. Éli is, példás következetességgel, kitartással igyekszik megvalósítani azokat a célokat, amelyek jegyében megszületett, művészeti életünk figyelemre méltó jelenségévé, bizonyossággá nőve teremt évről évre újabb értékeket. Egyre szélesebb körben hallat magáról, alkotó közösséget tudott maga köré tömöríteni, és sorolhatnám tovább, miként vált a kultúra, a művészet nélkülözhetetlen helyi, sőt országosan is elismert tényezőjévé. Akkor is, ha az idén valamivel kevesebb kiállítót vonultat fel, mint korábban, nem egészen félszázat. Attól még, hogy néhányan távol maradtak azok közül, akikre általában számítani lehet, a Kultúrpalota földszinti galériáiban április 29-től látogatható tárlat ugyanolyan érdekes, gazdag, változatos, mint az előző években. A marosvásárhelyiek mellett kolozsvári, temesvári, bukaresti, Hargita, Hunyad és Suceava megyei benevezők több mint hatvan műve vár érdeklődőkre.

Mindaz, amit az előző pár sorban jeleztem, nyilván bulvárosabb megfogalmazásban is felvezethető. Ha például a kiállítást 18 éves ifjú hölgyként képzelném el, ami magától adódó, hiszen kétségtelen a rendezvény nőisége, ilyenképpen jellemezhetném: szép, elegáns, dekoratív és derűs, klasszikus visszafogottságában is kihívó, modern és kíváncsiskodó, álmodozva is a földön járó, líraiságában is a mai világ sajátosságaira nyitott teremtmény, korunk jellegzetes produktuma. De hát itt nem egyetlen idealizált személyről beszélünk, bármennyire is igyekeznénk általánosítani, nem lehet és nem is kell a tárlaton látottakat egybegyúrni. Éppen az a mostani Ariadné egyik kétségtelen kvalitása, hogy annyi különböző, öntörvényű alkotóegyéniséget képes felvonultatni és különbözőségük dacára úgy egymás mellé helyezni, hogy munkáik erőterét nem kioltva, hanem egymást felerősítve sugalljanak harmóniát. A tárlat kurátora, Nagy Dalma és szervező, rendező segítőtársai ebben is kiérdemlik a dicséretet.

Termenként más az uralkodó jelleg, egyik helyről a másikra vándorolva más és más hangulatba csöppen a néző. Van, ahol különös mesevilág veszi körül, másutt a népművészeti, népéleti örökség jelenkori újraalkotása, ötletes újrahangolása lepi meg, ismét másutt a textilművészeti tradíciók míves továbbfejlesztése ámítja el, és van, ahol a kísérletezést folytató installációs hozzáállás piszkálja fel a képzeletét. Színek, formák, anyagok, technikák sokasága, inventív ötvözése bizonyítja, milyen sok irányba mozdulhat el ez a hosszú ideig díszítő-, iparművészeti ágazatként kezelt, de azon néhány évtizede jócskán túllépett, és gondolatokkal, eszmeiséggel, érzelmekkel telítődött alkotói univerzum. A tárlatlátogató elsőre többnyire a bizonyosságokat keresi, kíváncsi, hogy mielőtt a címkékre fókuszálna, stílusjegyeik alapján felismeri-e a kiállítókat. Ezúttal sem kell csalódnia, honi textilművésznőink legjobbjai közül többen jelen vannak, új műveikre is egyből ráismerünk, ugyanolyan értékesek, sajátosak, mint a korábbiak. De azoknak sem kell csalódniuk, akik a felfedezés örömét kedvelik, és újabb neveket szeretnének megjegyezni. A textilesek több nemzedékének kézfogása valósul meg ezeken az Ariadné-seregszemléken. A közönség pedig szavazhat, ki, illetve kinek az alkotása nyerte meg leginkább a tetszését. Persze a szavazás végeredményét mindig csak a következő évi tárlatnyitón ismerhetjük meg. Ez is jelzi viszont, hogy a szervezők bíznak a jövőben, a textilművészet életerejében, jövőjében. Az idei anyag is erre biztathatja őket. Úgy gondolom, hogy számos kitűnő kárpit, textilkompozíció, kísérleti mű között oszlanak majd meg a voksok. De mindannyian megérdemlik a jelképes elismerést, a nézői kalapemelést.

A tavalyi közönségdíjazottak és kitüntetett munkáik:

I. díj: Kolumbán Kántor Zita: Imamalom (Marosvásárhely)

II. díj: Gidó Szende Melinda: Escape (Székelyudvarhely)

III. díj: Erna Judith Berger Moise: Nagymama csodadoboza (Bukarest)

 

  

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató