Harmónia
A népi kézimunka a magyar népművészet egyik legrégibb ága. Alapja a hagyomány, amely változásokon ment át, újabb színekkel, motívumokkal, formákkal gazdagodott az egymást követő nemzedékek során. A legrégebbiek a geometrikus jellegű minták (szálszámolásos, szálánvarrott, keresztszemes). A reneszánsz uralkodóvá tette a növényi motívumokat, de a mértani minták is megmaradtak. A népi kézimunka nem a valóságot utánozza, hanem mintamásolással terjed. A díszek nem a szépség kedvéért születtek elsősorban, hanem jelentést hordoznak, főleg óvó-védő szimbólumok, az ősi világkép, hiedelmek tükröződnek bennük. A díszítmények mitológiai motívumokat tartalmaznak, pl. a napábrázolások vagy az örök ifjúságot, az örök életet jelképező életfa, a kígyó mint a ház őrzője. Ezek az eurázsiai népek általánosan meggyökeresedett szimbólumai. Egyesek vallásos jellegűek, mint a kereszt, a „tudás fája”, tehát a díszítmények az értékrendre, hitvilágra, világnézetre vonatkozó elemeket is tartalmaznak. A jelrendszer kutatói hangsúlyozzák, hogy a motívumok jelképes értelmezése tartóssá csak akkor válik, ha a közösség elfogadja és besorolja általános értékei közé. A klasszikus értelemben vett népművészet történelmi kategória – hangsúlyozza Gazda Klára, fennmaradt elemeit, azok nemzedékekkel korábban készült díszeit a mai hivatalos kultúrán felnőtt tulajdonosai, örökösei már nem ismerik, kevesen használják azokat tudatosan saját alkotásaikon. C. G. Jung szerint a nap, a hold, a négy égtáj, a víz, a föld, a két nem ősképeknek számítanak. Pozitívak, negatívak és szétválasztó motívumok maradtak ránk ősi kultúránkból. A napábrázolás Tarján Gábor és sok más kutató szerint talán az ősi napkultuszhoz fűződik, mely mindentől megóv, megvéd. A rozetta is nap, ráhímezték a vőlegényingre is, s egyebek között a kalotaszegi vállfűs női ingre, hogy viselője egészséges legyen, s óvja a rontástól. A csillagábrázolás igen gyakori, főleg a szálszámolásos kézimunkákon, s a pozitív jelképek közé tartozik. Az életfa világfa, amely az ősi sámánizmusra utal, összekapcsolja a földet az éggel és utal az alvilágra. A szív férfiszimbólum, szerelmi ajándékokon fordul elő leggyakrabban. A magyar díszítőművészet legősibb, legjellegzetesebb mintája a rózsa, ez napmotívumként is értelmezhető növényi mintaelem. A tulipán másodlagosan szereplő mintánk. Maga a motívum keleti eredetű, Kr. e. 3000 évvel Mezopotámiában alakult ki lant alakú formája, ez honosodott meg és terjedt el a magyar művészetben. Balogh Júlia is ezt a háromszirmú tulipánt tekinti ősinek, keletinek. A sokszirmú tulipán, hegyes, különálló szirmokkal nyugati hatásra került hozzánk a keresztes háborúk idején. Női szimbólum a tulipán, s Hoppál Mihály szerint termékenységjelkép. A tulipán talán azért lett általános használatú motívum, mert hasonlít a honfoglalás kori palmettás díszítményekre, s ősisége miatt fogadta el és terjesztette a népművészet. A reneszánsz virágmotívumok közül a gránátalma is termékenységi szimbólum, keleti eredetű, a XII-XIII. században került hozzánk. A szegfű szerelmi ajándékokon, főleg leányszimbólumnak számít, a gyöngyvirág a XVIII. századtól jelent meg a tisztaság jelképeként, a rozmaring a boldogság jelképe. A szembenéző páros madarak szerelmet, a háttal állók halált jelképeznek. A szarvas az erő, hatalom, a kígyó az egészség megvédésének szimbóluma.
Asztalos Enikő |
